Scheuermann betegség, Scheuermann kór

A Scheuermann-betegség a csigolyák gyermekkori csontosodási zavara, mely a növekedés befejeződéséig tart. A Scheuermann-kór, az úgynevezett strukturális háti gerinc görbületének növekedéséhez tartozó kórkép. Serdülőkorban jelentkező megbetegedés, melyre a gerinc fokozott háti kiboltosulása, mozgáskorlátozottság, fájdalom jellemző. A betegség oka ismeretlen, kezdete általában 12-14 éves korra tehető és 17-18 éves korra zárul le. Oka az érintett csigolyatestek másodlagos csontmagjának károsodása, feltöredezése, ezért a csigolyatestek elülső részének magasságbeli elmaradása következik be, ékcsigolyák jönnek létre.

Kialakulása leginkább genetikai okokra vezethető vissza. A legfontosabbak azok a genetikai okú deformitások, melyek a csigolya zárólemezében lévő kollagén fehérjék anyagcserezavarát okozzák. Számos egyéb tényező, az erős, gyakori mechanikai igénybevétel, az egyoldalú terhelés ronthatja a betegség lefolyását. Egyes betegeknél nem jellemző a fájdalom, más esetekben azonban a lefolyás akut szakaszaiban éjszakai fájdalomról panaszkodnak a betegek.
Idővel túlterheléses panaszok alakulhatnak ki. Fájdalom jelentkezhet az érintett, illetve a mellette levő gerincszakaszokon, valamint a váll körüli tájék izmainak görcsös fájdalma is kialakulhat. Később, felnőttkorban a megváltozott terhelési viszonyok, továbbá az inak, ízületek, szalagok és a gerinc túlterhelése miatt gyakori fájdalmas időszakok válthatják egymást. Ez a típusú fájdalom általában pihenésre enyhül.

A betegség lefolyása lehet tünetmentes, de háti fájdalommal, fáradékonysággal, mozgáskorlátozottsággal, nyomásérzékenységgel is járhat. Általában az érintett gyerekek vékonyak, rossz izomzatúak, a hanyagtartás és a gyengébb izomzat egyéb jeleit is mutatják. A betegség kialakulásában örökletes tényezőknek is szerepe van. Tipikus tünete a domború hát, a gerinc mozgásainak beszűkülése. Ritkábban alakul ki a háti-ágyéki átmenetnél vagy a felső ágyéki szakaszon.

A Scheuermann-kór a gerincoszlop betegsége, melynek folyamán a csigolyatest fejlődési zavarának következtében a csigolyák ék alakúvá deformálódnak. Többnyire a háti szakasz érintett.

Milyen tünetei lehetnek a Scheuermann-kórnak?

A diagnózis felállítása

A fizikális vizsgálat során a szakember számára már szembetűnők a gerinc deformitásai. Manuális klinikai teszt igazolhatja a betegség gyanúját: ez az úgynevezett csúszó teszt, amikor a gyermek lehasal a földre, mindkét karját előrenyújtja olyan messzire, hogy a gerinc egy egyenest képezzen. Rögtön láthatóvá válik a domború hát, mely nem tud kiegyenesedni. A diagnózis alátámasztásához fontos az oldalirányú röntgenfelvétel, kétirányú álló helyzetű röntgen felvétel szükséges.  A betegség diagnózisát akkor lehet felállítani, ha a csigolyák csontosodási zavarainak jeleit a háti és ágyéki gerincről készített oldalirányú röntgenképen fel lehet fedezni.

A Scheurmann-kór kezelése

A kezelést ortopéd szakorvos, majd gyógytornász végzi. A domború hát kiegyenesítése addig lehetséges, amíg a növekedés be nem fejeződik. Aktívan célzott izomerősítéssel, mint például a has- és hátizmok megfelelő edzése, passzívan pedig az egyénre szabott fűzővel lehetséges. A fűző célja a csigolyatestek tehermentesítése és a passzív korrekció, mivel bizonyos részeken megtámasztja a törzset, más helyeken teret ad a helyes testtartásnak, légzésnek. A korrekció eléréséhez és fenntartásához elengedhetetlen a gerincet stabilizáló izomzat megerősítése, a rövidült izmok nyújtása.

A kezlés egyik leghatékonyabb módszere a Schroth terápia / 3D Scoliosis Terápia. Az elváltozás gerincferdüléssel (scoliosis) együtt is jelentkezhet, melynek fennállása esetén a scoliosist is kezelni kell.

A rendszeres gyógytornát növekedés befejeződéséig mindenképpen végezni kell, de utána is érdemes gyógytornász által irányított gerinctornát végezni. Cél a lezajlott Scheuermann-betegség felnőttkori következményeinek csökkentése.